2014. augusztus 16., szombat

Első fejezet - Meg nem értett szavak

„ A szeretet meggyógyíthatja az összetört bizalmat. A szeretet sok mindent meggyógyíthat.
Ha ez nem lenne így, az emberi faj már rég kihalt volna."

- Mary Jo Putney - 

 Camille a csillagokat bámulta szobája ablakából. Feldúlt volt, de leginkább letört. Tehetetlennek érezte magát amiatt, hogy nem tudja megvédeni a nagyapját, az egyetlen embert, aki szereti őt. Behunyta szemeit, majd mély lélegzetet vett, ezzel is megnyugtatva önmagát. Az eső újra szakadatlanul hullani kezdett, mintha mindent képes lenne lemosni magáról, amit a világ magában hordoz. A lány szobájából tisztán látható volt a gyár, bár az eső által létrehozott függönyön keresztül nem látta jól azt. Biztos volt benne, hogy most is ugyanúgy füstölögnek a kémények, amit a nagyapja tart karban és üzemeltet, mint általában. Az asztalon lévő óra lassan hajnali egyet ütött, de ő még sem volt képes arra, hogy aludjon. Akárhányszor lehunyta szemeit, mindig ugyanazt a szempárt látta, amik szinte már feketék voltak, mintsem barnák. Más megoldás után kell néznem! De ki segíthetne? Camillet egyre jobban aggasztotta az, ami a gyárban folyt; hiába mondta el neki Peter, hogy minden rendben lesz, ő mégsem hitt nagyapja szavainak. Mindig tudta, hogy az öreg mikor hazudik és akkor is ezt tette. A szemébe nézett és hazudott neki, talán egy csöppnyi megbánás nélkül tette azt!

 Camille ugrott egyet ültében, amikor meghallotta a ház csengőjét, hajnali egykor. Felkelt az ablakból, majd lesietett a földszintre, de volt annyi esze és nem nyitott egyből ajtót. Előbb az ablakon nézett ki. Csak egy férfit látott, igen alacsony embert, de nem ismerte fel; még sosem látta azelőtt. Odalépett az ajtóhoz és résnyire kinyitotta azt. Hűvös szellő csapta meg, ami kellemesen hatott felhevült arcára. Szemeit összehúzta, hogy jobban kivehesse, a sötétben álló férfit. Az eső halkan kopogott, megtisztítva a levegőt maga körül. 
-- Miss Glanwille? – Jött egy érces hang az ajtóban álló férfitől.
- Igen. Ki maga? – tárta kicsit kijjebb az ajtót, hogy jobban lássa a férfit. Mivel a kinti világítás tönkrement, így nem tudta felkapcsolni a lámpát, hogy jól lássa az alakot.
- Keenan Meen és üzenetet hoztam önnek. Nézze, elnézést a késői zavarást, de a levél írója elég… - Keenan a megfelelő szót keresgélte, mire megtalálta azt. -… régimódi. – Cam, ha eddig nem volt összezavarodva, most már tényleg nem tudott semmit sem a helyére tenni. A lánynak nem volt szíve nézni, ahogy a férfi kint áll a zuhogó esőben és még a végén ráfogná, ha tüdőgyulladást kap. Így teljesen kinyitotta az ajtót, bár maga sem tudta ennek valódi okát. Ha ez az ember tüdőgyulladást kapna, végső soron, az nem az ő hibája lenne.
- Jöjjön be! – Mondta némi kétellyel a hangjában.
- Nem, köszönöm a meghívást, csak ezt hoztam önnek – nyújtott át egy levelet. Ki ír manapság levelet, amikor ott az internet? Ekkor esett le Camillenek, hogy mire is célzott Keenan, amikor azt mondta, igen régi módi. – Még egyszer elnézést a késői zavarásért – azzal a férfi lelépett a terasztól és elment. Pár pillanattal később két kocsi fényszóróját lehetett látni, majd egy motorbúgás, és nem kellett pár perc, hogy ismét csak az eső zuhogását lehessen hallani.
 Cam becsukta az ajtót majd a konyha asztalra, hajította a levelet, amin az ő neve állt igen gyönyörű betűkkel, méghozzá a teljes neve. Camille Juliette Glanwille. Camille a hűtőhöz lépett, majd kivett egy doboz tejet. Töltött magának egy pohárba, majd kakaóport tett bele, de a mikroba nem melegítette meg, ugyan is gyűlölte a meleg kakaót, vagy csak még nem ivott egészen finomat. Hosszú percekig csak bámulta a borítékot, miközben a kakaóját kavargatta, aminek menta illata volt. Tényleg régi módi! Ez volt az első gondolata, de azt még mindig nem tudta, ki írhatta ezt a levelet, főleg nem neki. Emellett még csak ötlete sem volt az illető kiléte felől, ami eléggé zavarta. Végül rászánta magát és kinyitotta a borítékot. Az írás már nem volt olyan szép, mint a borítékon. Kapkodásról árulkodott, mint aki nagyon sietett azzal, hogy ezt a hosszú levelet papírra vesse.
- Nem lett volna egyszerűbb egy e-mailt küldeni? – Tette fel a kérdést az üres lakásnak. Elkezdte olvasni, bár maga sem igazán hitt a szemének.

Miss Glanwille!

 A minap felkeresett engem, okát igen lényegre törően elmondva. Kérem, engedje meg nekem, hogy tegezzem önt emellett, hogy a keresztnevén szólítsam, hisz, nem vagyok én olyan sok évvel idősebb önnél. Tehát, Camille a lényegre is térnék.
 Te a Rutherfille gyár miatt kerestél fel, bár nem azzal az okkal, mint az előtted járók. Kicsit nyomoztam és nem kellett sok, hogy rájöjjek eme okra. Ha nem tévedek, Peter Fell, az ön nagyapja, aki már nem a fiatalság korában jár. Minden bizonnyal az aggodalom vezérelt, hogy engem keress fel, mint segítségforrás. Hajlandó vagyok segíteni neked, bár nem vagyok teljesen tisztában a gyár helyzetével, de gondolom, ezt idővel megoldjuk. Természetesen vannak feltételeim!

Lucien többszöri újra olvasás után úgy döntött ez lesz a megfelelő levél. A mellette lévő kukában, már több tucat összegyűrt papír hevert. Ritkán írt kézzel, inkább a fontosabb papírokat, maga sem igazán tudta mi vette rá arra, hogy most is ezt a módszert alkalmazza, e-mail helyett. Minden sor újra olvasásával, egyre jobban tetszett neki az, amit kitalált és most következett a kedvenc része, mire kaján vigyor terült szét az arcán.

A feltételeim:

Te 3 hónapon keresztül egy fedél alatt fogsz lakni velem, cserébe én fedezem a gyár össze szükséges költségét – természetesen bizonyos keretek között – arra, hogy megelőzzük a lehetséges katasztrófát. DE, és most jönnek a szabályok, már amennyiben elfogadod azokat.

1. Csak is kizárólag az én engedélyemmel vagy személyemmel hagyhatod el a birtokot!
2. Látogatót csak az én beleegyezésemmel fogadhatsz, akit előtte 1 nappal be kell jelentened!
3. Természetesen mindenféle egyéb kontaktustól tartózkodni fogok, erre a szavamat adom, esetleg, ha te nem gondolod máshogy.
4. Az internetet használhatod, nem vagyok szörnyeteg, hogy elszakítsalak teljesen a külvilágtól.
5. Ha ezeket, a szabályokat elfogadod, és úgy gondolod képes vagy betartani, legkésőbb két nap múlva várlak a szalonomban délután kettő órakor.

Lucien A. Bass
Grower Grófja

Ui.: Csak a legszükségesebb ruhákat és tárgyakat hozd, itt minden más megtalálható majd!

Cam még sosem volt ennyire meglepődve vagy lefagyva. Mindig is tudta mit kell mondania, de most mintha a torkárra forrtak volna a szavak. Nem értette a levél tartalmát, többszöri újraolvasás után sem. Mit nyerne ezzel Lucien Bass?

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Most találtam rá a blogodra, és a történeted már a prológusnál megragadott. Nem is, már akkor elámultam, mikor megláttam a designt. Profi munka, a fejléc, a színek, a betűtípusok... semmibe sem tudok belekötni.
    A történettel már nem ez a helyzet. Bár azt már előre leszögezem, hogy nagyon tetszik, a hibái ellenére.
    Az alapsztori nem nevezhető kifejezetten sablonnak, bár már több japán mangát olvastam, ami hasonló helyzetből indult ki: gazdag, jóképű férfi, aki "megvásárolja" az ártatlan, mindenre kész lányt. A te történeted mégis egyedi: olyan apró momentumokat rejtesz el benne, amiket valószínűleg többen észre sem vesznek, de nekem éppenséggel a kedvenceim, ezért mindig felfigyelek rájuk. Hogy néhány példát említsek, nagyon tetszett, hogy a jelent és a múltat vegyítetted. Mikor elkezdtem olvasni, nem voltam benne biztos, hogy milyen korban játszódik, és mikor végül rájöttem, gondolatban előre gratuláltam neked a bravúrért, mert tökéletesen illik a történetbe. Jól ábrázoltad, hogy a régi feudális viszonyok, az úr és a szolga helyzet manapság is előfordulhat, még ha másképpen is. Bár lehet, hogy ezt csak én értelmeztem így.
    A karakterek szimpatikusak, bár egyelőre sablonszereplőknek tűnnek. Viszont még csak az első fejezetnél tartasz, így könnyen egyedivé teheted őket. Furcsa, de mindkettőről egy sorozatszereplő jutott eszembe, nem csak a nevük hasonlósága, de a személyiségük miatt is: Lucienről a Gossip Girl Chuck Bassje, Camilleről pedig a The Originals Camille-je. Kíváncsi lennék, hogy ismered-e őket, vagy csak véletlen a hasonlóság (esetleg én képzeltem be:)
    A fogalmazásoddal nincsenek különösebb problémák, s bár a mondataid általában egyszerűek, látszik, hogy adott helyzetekben próbálsz festői tájat, erős érzelmeket bemutatni. Nem mindig érzem folytonosnak, gördülékenynek, de ez minél többet írsz, annál jobb lesz.
    A helyesírásod nem tökéletes. Az látszik, hogy az elgépeléseket ellenőrzöd, ilyeneket nem is találtam, a probléma a szavak egybe/különírásával, a vesszőkkel és a párbeszédekkel van. Ezekből összegyűjtöttem néhányat:
    fakó barna -> fakóbarna
    „Az eső, újra szakadatlanul hullani kezdett” -> az eső után nem kell vessző
    „A lány szobájából, tisztán látható volt a gyár, s bár az eső által létrehozott függönyön keresztül nem látta jól azt” -> a szobájából után nem kell vessző, a bár elé pedig nem kell az s
    ugyan úgy-> ugyanúgy
    „Az asztalon lévő óra, lassan hajnali egyet ütött” -> az óra után sem kell vessző
    ugyan azt -> ugyanazt
    még sem -> mégsem
    „Mindig tudta, hogy az öreg mikor hazudik és akkor is ezt tette.” -> az és elé kell egy vessző
    „A szemébe nézett és hazudott neki, talán egy csöppnyi megbánás nélkül tette azt!” -> ez a mondat kicsit furán hangzik így. A végére felesleges a „tette azt”, mindenki tudja, hogy mit csinált megbánás nélkül. Ráadásul a csöppnyi megbánás nélkül kifejezés bizonyosságot sugall, ezért furcsa elé a talán. Valahogy így jobban nézne ki: A szemébe nézett, és egy csöppnyi megbánás nélkül hazudott. Bár ezzel lehet, hogy csak nekem van problémám.
    Ezek nem nagy hibák, ellenben csak az első bekezdésből vettem ki őket, így elég sok van belőlük, és ekkora mennyiségben gyakran megakasztják az olvasót az olvasásban (bocs a szóismétlésért:D)
    A párbeszédeket úgy általában hibásan írod, ebben nem vettem észre következetességet. Pl.:
    „- Nem, köszönöm a meghívást csak ezt hoztam önnek. – nyújtott át egy levelet” -> az önnek után nem kell pont. Amennyiben folytatod a mondatot a megszólalás után (pl. mondta, kérdezte, tette fel a kérdést, nyújtotta át, stb.), a párbeszéd végére nem kell pont (kérdőjel, felkiáltójel igen, ha az tartozik oda). Minden esetet hosszú lenne elmagyarázni, de találsz nagyon jó cikkeket arról, hogy hogyan kell helyesen párbeszédet írni.
    Na, most ennyi jutott eszembe, így az első fejezet után. Mindenesetre tetszett a fejezet, és kíváncsian várom a folytatást.

    VálaszTörlés
  2. Drága Szimy!

    Köszönöm a véleményed. Nos, kezdeném a helyesírásommal. Sajnos, nagyon fiatal korom óta problémák vannak vele és semmilyen gyakorlással és egyéb dolgokkal nem nagyon lett jobb. Ezért, a problémát, hogy kiköszörüljem felvettem egy bétát, akik ebben segít nekem. Sajnos tényleg nem megy a egybe és különírás.
    A szereplők és a történtre térve. Nem olvasok Mangákat és nem nézek animéket.A gossip girl-t sosem tudtam végig nézni, valahogy sosem ragadott meg, tehát semmi köze sincs a Bass-névnek ehhez. Viszont a The Originals-t nagyon szeretem, de meg kell mondjam, amíg erre a hasonlóságra fel nem hívtad a figyelmem észre sem vettem. Azért ezt a nevet választottam, mert egyszerű és még is szép, de közben nem is sablonos. Igen, tudom, hogy nem kell pont, az sajnos tényleg egy elgépelés volt, mint mondtam ezért is vettem fel egy bétát. Szégyen szemre, emelt magyaros vagyok, de nem a helyesírásom miatt. Szégyellem magam miatt, ugyanis tudom, mennyire befolyásol egy történetet, a helyesírás. Visszatérve a szereplőkre, egyiknek sincs semmi köze egy sorozat vagy filmhez sem. Megemlítettem a Figyelem modulban, hogy a történetet Mary J.P. egyik könyve ihlette és csak annyit vettem kölcsön, hogy egy gazdagabb férfi, beleszeret egy nála sokkal szegényebb lányba. De még magam sem tudom, hogy ezt a szálat fogom e követni tovább, egy a biztos, nem szeretném ha a Settlemet egy lenne a sok blog közül. Tudom, hogy vannak hibáim, főleg mint már olyan sokszor említettem, a helyesírásban, de attól szeretném, ha valami olyat alkothatnék, ami nem egy a sok közül.
    Még egyszer köszönöm a véleményed és a segítséged, mind azokat a hibákat, amiket felsoroltál, ki is javítom!

    Ölel, Amnestia Simon!

    VálaszTörlés