Kedves Olvasóim!
Mint
láthatjátok, immár lassan 3 hete nem volt új rész. Ígérem hamarosan lesz, csak
rendezem a dolgaim. Két hétig beteg voltam, így nem igen tudtam írni és sok
lett a lemaradásom a tanulásban, amit szintén be kell, hozzak. Ezáltal időm,
nem igen engedi, hogy írjak. Ezért úgy döntöttem, hogy Október 22-ig, őszi
szünetig nem valószínű, hogy hozni fogok részt. Valamint, csak kéthetente lesz
rész. Kevés visszajelzést kapok, de remélem, ez nem azért van, mert a
történetem sablonos, ezért kérlek benneteket, kommentben írjátok meg, ti hogyan
képzelitek el, a történet alakulását.
Tehát
összegezve, mi várható majd!
-
kéthetente rész
-
hosszabb terjedelem
-
megújult erő
-
és végre, több szerelmi rész
-
felbukkannak új szereplők
Ölel;
Amnestia
Simon
Egy
kis ízelítő a következő részből:
Álarc
"Könnyebb
az élet, ha az ember érzéketlen.
Mégis
sok minden szól amellett,
hogy
tartsuk észben mindenkinek a különleges
és
értékes voltát, akivel csak összehoz a sors."
-
Mary Jo Putney
"Árnyék
vetült a lányra, Camille már akkor tudta ki közeledik felé, mielőtt az odaért
volna hozzá. Mindig megérzi a közelségét, mindig. Felemelte a fejét és azokkal
az ijesztő, de csodás szempárral találta magát szemben. Lucien fehért öltönyt
és hozzá illő nadrágot viselt. Ezüstszínű nyakkendővel, ugyan ilyen álarccal.
Csak a fél arcát takarta, eszméletlenül jól nézett ki. A szíve, ki is hagyott
pár ütemet, már ha ez lehetséges. Felkavarja ez a férfi, de közben meg is
nyugtatja, ki érti ezt?
-
Szabad? – nyújtja kesztyűs kezét felé. Camille nem tudta mit is tegyen, a keze
önkéntelenül mozdult. Pillanatokkal később már a tánctéren voltak. Lucien keze
a derekán, szorosan tartva őt. Ekkor villant be a tény, miszerint ő nem is tud
táncolni.
-
Én, nem tudok táncolni. – suttogta. Lucien arcán mosoly terült szét, nem gúnyos
mosoly, amolyan elnéző mosoly.
-
Én, vezetlek és nem lesz semmi gond. – de lesz! Gondolta. El
fog esni, rálép a lábára vagy mind a ketten elesnek. Egyik verzió sem tetszett
neki túlzottan. – El foglak kapni. – súgta Camille fülébe., kitalálva a lány gondolatát. Lehelete
csiklandozta a fülét. Érezte, hogy pír önti el az arcát. Most, felettébb hálás
volt, amiért maszk van rajta. Hogy ismerhette fel? Nem érthette, de amikor
fordultak egyet, és meglátta Lionella mosolygó arcát, minden összeállt. Lemondó
sóhaj hagyta el az ajkait. – Ne hibáztasd. Ki zsaroltam belőle. – mondta
könnyedén, szeretetteljesen.
-
Mindjárt gondoltam.
-
Csodálatosan nézel ki. – lenézett rá, azokkal a gyönyörű szemekkel.
-
Te sem panaszkodhatsz. – tényleg eszméletlenül nézett ki. Nem csoda, hogy a nők
oda vannak érte, az már igen, hogy miért szingli még. "
Szia!
VálaszTörlésÈn eddig is nagyon szerettem a törtèneted, de csak most tudtam kimmentet írni. Nem sablonos a törtèneted, ès igazán magával ragadó. Már izgatottan várom, hogy újra olvashassam a rèszeket.
Sok sikert a folytatáshoz:)
Drága!
TörlésKöszönöm a kommented! Örülök, hogy ennyire tetszik! Nem tudod mennyit jelent ez nekem!
Amint tudom, hozom a részt, de sajnos, 22.-e előtt nem valószínű, hogy várható..
Ölel;
Amnestia Simon
Drága kedves,
VálaszTörlésEgyáltalán nem sablonos a történet, egyszerűen imádom, szerintem igenis eredeti és egyedi sztorit találtál ki, amelyre örülök, hogy rábukkantam.
Mindenképp pihend ki magad, s úgy folytasd, mert másképp nem sok értelme van.
Kíváncsian várom a következő részt, alig bírok magammal, annyira szeretném már olvasni, mi történik a két főszereplő kapcsolatával.
Szeretettel ölellek,
Dorothy
Drága Dorothy!
TörlésKöszönöm a kedves szavakat! Megpróbálom kipihenni magam, de foglalkozom is közben a történettel, nehogy sablonosan, kiszámíthatóan alakuljon. Minél hamarabb megpróbálom hozni az új és hosszabb részt!
Szeretettel ölel;
Amnestia Simon
Drága Amnestia Simon!! (ez aztán az egyedi név)
VálaszTörlésNo hát! Végre eljutottam odáig hogy megjegyzést írjak neked. Igazándiból én már a blog születésétől kezdve követem az eseményeket, és olvasom a részeket. De a feliratkozást meg a komi írást csak most követtem el. (Elnézést ezért.)
Amnestia el kell hogy mondjam mennyire szeretem a Grimm testvérek Szépség és a szörnyetegét, és ez a sztori pontosan arra hasonlít. Végre valami vérfrissítő!!!!!
Tehát, kezdjük is ott hogy a történet elbűvölő! Az ötlet és a körítés nagyon jó..De! De az a helyzet hogy egy kicsit elcsúszva látok néhány dolgot. Úgy gondolom, ha egy tényleg tartalmas és jó sztorit szeretnél kiadni a kezeid közül, akkor nem sieted el ennyire az eseményeket. Először is, én a helyedben kicsit részletesebben, több hangsúllyal írtam volna a gyárról, mert így egy kicsit érthetetlenül és hihetetlenül hangzik a történet. Az is szemet szúrt, hogy a karaktereid nincsenek olyan nagyon megformálva. Kicsit üresnek érzem őket. Például Camille és Lionella kapcsolata. Annyira nem tudom elképzelni. Szívesen olvasnék egy tartalmas párbeszédet tőlük, s ugyanígy Camille és Lucien között is. Túlságosan el van hamarkodva az a csók, hiszen tényleg alig ismerik egymást.
Ettől függetlenül, oda vagyok a sztoriért és alig várom a folytatást! Szorítok neked hogy sikerüljön szuperül megírnod!!!!!!!!!!!!!!!!
Ölel téged, Fanni P.
Drága Fanni!
TörlésKöszönöm, a véleményed. A jelenet kihagyások, és ehhez hasonló dolgok, igazából szándékos. Lesz egy olyan menü, hamarosan, hogy "kihagyott jelenetek" ebben, akit érdekel, elolvashatja mi is történt a kihagyott 1 hónapban, Lionella-val kihagyott beszélgetések, a találkozásuk és mi egymás. Maga a gyár azért nem került még előtérben, mert csiszolgatom, hogyan is világítsak rá, miközben a valóságban maradok. Emellett, ezt a történetet 25 részesre terveztem és amint befejezem, át is fogom dolgozni, amiben már benne lesznek a kihagyott jelenetek, kerülnek bele újak is - magamat ismerve - és úgy lesz egy kerek egész.
Ez az első komolyabb blogom, amivel tényleg foglalkozom, tudom mit akarok! Mondhatjuk, hogy hogy ez egy "vázlat", ahol az emberek elmondják, szerintük mit, hogy és ezáltal lesz valami kerek egész!!
Ölel;
Amnestia Simon