Mi a diagnózis Doktor úr? című verseny eredménye

Sziasztok!

Nos, a cím teljesen egy értelmű. Ez a másik novella versenyem eredménye, nevezetesen A nevem Cathleen...c. novelláé.

A versenyt, a Secret prints hirdette meg. A feladat egyszerű volt. Kaptál egy kort/nemet/helszínt/betegséget és ezek a támpontok alapján kellett egy kerek egészet alkotnni.Érdemes volt barátkozni a Googleel :) 

Minden versenyző két "kritikát" kapot, Stehpanietól és Gabriellatól. 

Na de nem is húzom az időt, HARAMADIK LETTEM!  Nagyon örültem neki és innen is nagyon szépen köszönöm nekik! Várom a jobbnál - jobb versenyeket :) 

UI: A rész hamarosan jön, addig is lejjebb találtok egy kis részletet :) 

Ölel;

Amnestia Simon

(...)- Húzódjatok teljesen a kövekhez! – Adam hangja magabiztos volt, de én nem volt az. Egyáltalán nem.

- Biztos, hogy ez jó ötlet? – remegett meg a hangom.

- A robbanás nem lesz olyan nagy erejű. Plasztik keveréket használunk majd, a mérnökök pedig mindent ellenőriznek… - Plasztik? Pánik vett erőt rajtam. Egyáltalán nem tartottam jó ötletnek robbantani, hisz így is elég labilis az egész. - … onnan pedig sima liba lesz!! – nem igazán értettem mit is mondott, de a lényeget felfogtam. Nekem csak annyi a dolgom, hogy Luciennel a kövekhez húzódjunk, minél közelebb Jakehez. Mélylevegőt vettem, hogy kicsit megnyugodjak, de köhögésbe torkollott. Szörnyen égette a mellkasom. – Cami! Jól vagy?

- Igen! Csak…a levegő…- mondtam és megtöröltem a szám. A pólóm úja véres lett.

- Figyelj! Most menj oda Jakehez nehogy te is, elveszítsd az eszméletedet. – ez jogos volt. A farzsebembe csúsztattam a rádiót, és hálát adtam a lovaglónadrág tervezőinek, amiért ilyen nadrágot terveztek, miközben Lucien fejét óvatosan a földre helyeztem. Karjai alá nyúltam és húzni kezdtem. Alig két-három métert kellett megtennem, de az is nehéz volt, helyesebben Lucien volt nehéz. Teljesen kifulladtam, mire oda értem. Eldöntöttem, ha kijutok innen, elkezdtek edzeni.  Elővettem a rádiót és benyomtam a gombot.

- Jól van Adam, itt vagyunk…(...)