Blythe története

Késő estét Drága Rózsák!

A rész, hamarosan érkezik, de előtte!

Lehet, hogy már azt gondoljátok, egy trilógia is elég ebből a történetből, de én úgy gondolom –vessetek, kövezzetek meg érte, ha úgy tetszik- Blythe története, korán sem volt elég. Hisz, nem is ismerhettük őt meg rendesen. Nem tudhattuk meg, milyen volt az ő élete. Míg Camille, Lucien és a többiekről, oly sokat meg tudtunk.

Számomra, Blythe egy fontos szereplő volt. Így a Settlement és az Overture mellett, Blythe történetét is megírom. A kezdetektől fogva.

Egy kis ízelítő!

A továbbiakban mindent megtaláltok majd a menüben, Blythe története címen!

Jó olvasást és hagyjatok véleményt!

Ölel;

Amnestia Simon

„Az ember nem a születés, a földi rang avatja előkelővé, hanem a szelleme és a jelleme”

- Johann Wolfgang von Goethe -

1993. szeptember 3.-án, 4:17 perckor láttam napvilágot a Castel comei kórháza 1004-es számú szülőszobájában. Sírásom töltötte be az egész termet. A nővérek, mosolyogva mentek el a szoba előtt, hisz új élet született.

3200kg-mal, kissé szürkés szemmel és apró hajakkal bűvöltem el apámat, amikor először vett a kezébe. Könnyek tarkították a szemét. Boldog volt, és miattam volt az. Ennél melegebb érzés, hogy örömet okozol valakinek, aligha van a világon. Anyám kimerülten is kérlelte apámat, hogy adjon a kezébe, aki rosszalló pillantása ellenére is, de oda nyújtott. Anyám, csillogó kék szeme rám villant és tudtam biztonságban, vagyok. A sírásom is lecsendült, hisz az anyukám tartott a kezeiben.

- Kislány… - lehelte. Az apámra nézett, aki továbbra is mosolygott. – Egy gyönyörű kislány! – Barna hajú apukám, oda húz egy széket és leül anyám mellé.

- Igen, drágám, egy kislány! – szorította meg a vállát. Egy nővérke lép be, az ő arcán is mosoly játszik. Lerak pár holmit az asztalra, majd anyám mellé lép.

- Teljesen egészséges! Gratulálok! – Miközben ezt mondja, ellenőriz pár dolgok, gondosan betakarja anyám, és rám mosolyog. Én még nem igazán értem mind ezt, de később, mindennél jobban tudni fogom. – Tudják már, mi legyen a neve?

- Hát, nem igazán! Fiúra számítottunk. – A nővérke, nagyon meglepődött. Ezt, apám is láthatta, mert azonnal magyarázkodásba kezdett. – Nem kérdeztük meg a nemét, meglepetésnek akartunk. Caroline pedig szentül állította, hogy kisfiú lesz.

A szőke, fiatal nővérke csak nevet, a szüleim botorságán, ami másokat már egyáltalán nem lepi meg, hisz ők, mindig is ilyenek voltak. Mindig a jelennek éltek, nem foglalkoztak a jövővel. Így, amikor elmesélték nekem ezt a történetet, egyáltalán nem voltam meglepve, bár lássuk be, a Finnias név, nem igen állt volna jól.

- Blythe…

- Mit mondasz, édesem? – Apu közelebb hajolt, hogy jobban értse anyám szavait.

- Legyen a neved, Blythe Moniqa Serenty! – A napnál is ragyogóbb mosollyal néz fel apámra. Két csodálatos nő nevét kaptam. Anyám dédnagymamáját hívták Blythenak, míg apám édesanyját Moniqának. Két kitartó, harcos nő nevét viselem. Így én magam is, harcossá válhattam. (...)

Részlet a Tizenhetedik fejezetből: 

A játék elkezdődött!  

(...)- Okos! Az ópium elég hamar, eltűnik a szervezetből. Ha szerencsénk van, sosem jönnek rá! – Hangja, még számára is idegen volt, de fent kellett tartani a látszatot. – Nekem mi lesz a dolgom? 

- Figyeld továbbra is és jelents nekem. – A pincér léptett oda. Mind a ketten elhallgattak. A lány, csak egy pillanatig maradt, majd el is tűnt. Okos kislány! – Ezen felül, a vénlány, minél hamarabb szabaduljon meg a lánytól. Had szenvedjen a rohadék! – Semmi kétség nem fér hozzá, ezt a férfit felemésztette a bosszúvágy. 

- Melyik lányt, Uram? – Kikellett mondani a nevét, különben semmit sem ér beszélgetésük ezen része. Gyerünk! Beszélj!

- Ideje megszabadulnunk a másik ikertől is. Tegyétek el láb alól, Lionella Basst! – Hamarosan, te aljas rohadék, elkaplak! Már csak némi információ és a rácsok mögül szemlélheted a világot, ezt garantálom! 

Camille, Lionella, Diamond, Lucien, és Gabriell talpig feketébe öltözve ültek Grower egykor szalonként működő helyiségében. A csend, ami rájuk telepedett, nem volt nyomasztó, nem követelt hangot. Békés csend volt. 

Lucien karját, Camille derekán nyugtatta. Az elmúlt pár napban, elválaszthatatlanok voltak. Blythe halálával, Camille visszaköltözött Growerbe. Egy hete ismét itt él, bár olykor inkább hasonlított egy szellemre, mint sem egy lányra. Az egyezségük él, bár, ő már nem látta sok értelmét. Vagy így, vagy úgy, de mindenképpen segítene neki és a gyárnak is. Viszont, vannak dolgok, amik még számára is ismeretetlenek. Nyitott kérdések. 

Hogyan halhatott meg ilyen hirtelen Blythe? Mi ez a sok robbanás a gyárban? Főleg, akkor, amikor Camillehoz közeli emberek vannak ott? Ezek csak kevesek a sok megválaszolatlan kérdések közül. 

- Meddig maradsz Diamond? (...)