2015. augusztus 14., péntek

Összegzés

Jó estét Kis Éjjeli Baglyok! 




Tudom, hogy rettenetesen elvagyok tűnve és sajnálom, de nem sok időm akad. Annyi minden összejött, hogy már lassan listát lehetne vezetni. 
Rengeteg időt töltök a barátaimmal, ápolom a kapcsolataim és mind e mellett még dolgozom is. A táborról nem is beszélve. 
Valamint, ott van még novellák és a készülő történetek. Blythe története, Az ajánlat, Nővérem bőrében, Book Queen. Higgyétek el írok én serényen, de azt se tudom, merre áll a fejem. Így összegezzünk egy kicsit. 
A Settlementnek, már csak pár része van és itt a finish. Egy időre elbúcsúzunk, kedvenc szereplőinktől és lerántódnak a leplek. Addig is, egy éves lett a blog és egy szülinapi külön kiadást is olvashattok, amire jobb oldalt ti magatok szavazhattok, hogy milyen legyen! Aki nem tudná, ki az a, Edan és Laureyn, valamint Alexis és Alexander, annak csak annyit, hogy ő fognak feltűnni a Settlement folytatásában. Ed és Laure, Lucien gyermekei. SZAVAZZATOK! 
Úgy gondoltam, hogy hagyom egy kicsit ülni a dolgokat és egy másik történettel fogom folytatni, méghozzá a Nővérem bőrében cíművel, aminek egy kisebb részletét lent olvashatjátok majd. A design készül, ha megragadott a részlet, ITT feliratkozhatsz! Az első fejezetig már csak pár hét. 
Blythe történetének, úgy döntöttem, nem nyitok új blogot, itt fogom folytatni. Azt, hogy ezt mikor és hogyan, pillanatnyilag magam sem tudom, de minél hamarabb igyekszem megosztani veletek, milyen is volt Blythe Serenty és végül megtudhatjátok, mi is volt az ő nagy titka, vagy esetleg titkai? 
Az Overture is hamarosan elindul, de egy időre, eltűnik a Bass család. A design már elkészült és köszönöm a csodálatos munkát, Naominak! ITT megtekintheted, hidd el, érdemes belesni, akadnak új dolgok is. 
Valamint itt a Book Queen. Ő még egyenlőre jeges vászon, ő egy igazi rejtély. Egyenlőre nem árulom el nektek, hogy miről és kiről vagy mi ez meg micsoda, de a csodálatos fejlécet csatolom és megtekinthetitek és hátha felkelti a kíváncsi természeteteket. 
A Settlementhez visszatérve. Nem tudok elég hálás lenni, hogy itt vagytok. Tudom, hogy közel sem olyan jó a történetem, mint a Love Supreme, (Gond) terhes, Az álarc mögött, Summer notes, Üzenem... vagy ezer másik remek blog, de még is hálás vagyok nektek!
Köszönöm, a ti érdemetek, hogy MA itt tartok! 
Most két részletet hoztam nektek. 
Hagyjatok nyomot, mert higgyétek el, a TI véleményetek, rengeteget számít nekem!

Ölel;
Amnestia S. 




"(...)Amint leszálltunk, összeszedjük a csomagjainkat és megkeressük Aaron bátyját, Dominicot, de még mielőtt ezt megtesszük, a reptéri mosdóban átöltözöm. A nővérem soha, nem venne fel, neon színű ruhákat, mint ami most is van rajtam. Így egy lenge, nyári ruhát öltök magamra. Napszítta barna hajam, laza fonatba fonom, erősebb sminkem, pedig egy laza natúrra cserélem. A Nike cipőmet belehajítom a táskába, és egy szandált veszek elő. Az egészet, pedig egy halvány szájfénnyel koronázom meg. Gyors készítek egy képet a nővéremnek és elküldöm neki, egy „remélem, megfelelek” üzenettel. Két pillanat múlva rezeg a telefonom. 
Tökéletes! Szeretlek hugica! 
Beledobom a kis táskába a telefont és csatlakozom Aaronhoz. Mély levegőt veszek és egy széles mosolyt, erőltetek magamra. Meg tudom csinálni! 
- Carina! – ölel meg szorosan Dominic. Ezek ketten nagyon hasonlítanak. Ugyan az a szőke haj, barna szem és egy magasak. 
- Dominic, hát te semmit se változtál! – viszonozom az ölelését. Egy valakit, talán kedvelek. Dominic, mindig aranyos volt és Aaronon kívül, csak őt ismerem a Denver családból. 
Aaron a derekamra teszi a kezét, mire én összerezzenek. El is felejtettem, hogy meg fog érinteni. Ezt ő is észre vehette, mert szorosan megmarkolta a csípőm. Most szívesen orrba vágnám, úgy emberesen. Helyette mély levegőt vettem és tartottam a lehengerlő mosolyomat és végre elindulhattunk a kocsihoz. Színésznőnek kellett volna mennem, már Oscar-díjas lennék.

- Csak egy hét, Rhyssa és vége, nyugalom! – súgta a fülembe Aaron.(...)"


Settlement részlet


"(...)Ebben a pillanatban, valahogy képtelen voltam arra, hogy gyűlöljem Lucient, csak őszinte sajnálatot éreztem, egy űrt, amit nem tudok kiteljesíteni.
- Aztán, Lucien haja fokozatosan befeketedett, ami azért is furcsa, mert az anyukájának, pont az ellenkezője történt fiatal korában. Olyan fekete haja volt, mint a holló és gyönyörű szőke lett, mint a méz.. Lionell ekkor már tudta, hogy Lucien az ő fia, de nem volt benne annyi gerinc, hogy oda álljon a fia elé, és bocsánatot kérjen, helyette továbbra is tiltotta a lányoktól. Nem engedte, hogy túl sok időt velük tölthessen. Ez idő közben, Luc gyűlölete és haragja csak nőt és nőt. Amikor, nyolc évvel ezelőtt, elmentek, hogy meglátogassák Lucy szüleit, Arabella mindenáron azt akarta, hogy lovas kocsival menjenek, Lionell pedig rajongott, még ennyi idősen is a nővéréért és mindent megtett, hogy kedvében járjon. Amikor, Lucy rákérdezett, még is mért azzal kellene menniük, amikor ott a kocsi is, azt felelte, hogy szüksége van rá. Lucien nem ment, így…
-… így én sem mentem. – vette át a szót Lio, miközben az ablakon bámult ki és az egyik hosszú, fekete hajtincsével játszadozott. – Már akkor imádtam a bátyám, ami persze, apának sosem tetszett, de átláttam rajta. Tudtam, hogy valamilyen szinten, örül annak, hogy ott vagyok Lucnak. Néha, láttam, hogy büszkén néz a fiára. Csak akkora, büszkesége volt, és ott volt Arabella is, hogy sosem volt hajlandó, fiaként bánni a bátyámmal. Az nap, amikor Arabella meglátta, hogy Luc és én otthon maradtunk, tajtékzott a dühtől, még Lucnak is neki ment, majd elviharzott és egészen a temetésig nem is hallottunk róla.
- Később a rendőrök, lezárták a nyomozást, és balesetnek tussolták el az ügyet…(...)"     



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése